Hello Tél! Budai trail
2023.12.10.
Egy havas terepfutó verseny emlékei a Budai-hegységben, 2023.12.10-én
Az előzmények…
Nem volt nevezésem már egy ideje egyetlen terepfutó versenyre sem, de még októberben mégis úgy döntöttem, hogy elnézek a „Budaiba”, mert szeretnék majd valamikor egy túrát is szervezni arrafelé. Az ölet a Hármashatár-hegy környéke volt, a fejemben már volt is egy útvonal, aminek egy részét bejártam de szívesen megnéztem volna a Budai másik oldalát is, ekkor láttam meg a Budai trail trail track-jét, amit Telki felett szerveznek, gondoltam ez egy nekem való, jó kis próba lesz.
Beneveztem a közepes távra, mert ugyebár nem voltam a csúcs formában, és egy téli terep versenyen bármi előfurdolhat ami az időjárást illeti. Visszagondolva, valószínűleg jól tettem… 🙂
December 7-én, kedden nagy hó esett le, az erdészetek ki is adtak riasztást, hogy a letörő ágak miatt nem javasolják az erdei túrákat.. reménykedtem benne, hogy a hétvégi versenyre jobb lesz valamelyest, de még csütörtök este is esett egy adag hó, a versenyt természetesen nem mondták le, de azért egy figyelmeztetést kapott minden nevező.
Viszonylagos nyugalommal indultam neki Telkinek, de még próbáltam este szerezni egy pár futóbotot a biztonság kedvéért…kicsit tartottam a nagy hó miatt, hogy futhatatlan lesz és majd csak botorkálok…..meg is néztem egy videot a youtube-on, amit szívesen ajánlok Nektek is, hogyan is kell a futóbotot felszerelni a mellénykére. Sajnos nem tudtam megfelelő méretű botot kölcsönkérni, úgyhogy nincs mit tenni, menni kell és lesz ami lesz….bot nélkül.
Reggel egy ismerőssel együtt érkeztünk meg Telkibe telekocsival, nagyon örültem annak, hogy nem kellett egyedül mennem. Érkezés után még bőven volt időm körbejárni a csarnokban, és „sajnos” az egyik kiállítónál volt terepfutó bot eladó…naná hogy nem lehetett otthagyni, gondoltam akkor most meglepem magam Karácsonyra 😀 😀 Nagy örömmel szerelvényeztem fel magam, és hálát adtam magamban, hogy volt annyi eszem hogy megnézzem este, hogyan is leheet felszerelni a mellénykémre a botokat. 🙂 Ezek után azért nagy örömmel, és magabiztosabban álltam be az M táv rajtjába.
A rajtban a hó megint elkezdett esni, ettől csak jobb lett a kedve mindenkinek. 🙂
A verseny első pár kilométere folyamatosan emelkedett, nehéz volt mert az egysávos ösvényen csak a kitaposott hóban lehetett haladni, előzni esélytelen volt a hófal miatt ami az ösvény szélén volt.
Csodálatos volt az erdő, mindent vastag hótakaró borított, nem győztem gyönyörködni abban a szépségben, ami ott fogadott bennünket, és folyamatosan azon gondolkodtam mennyire hálás vagyok a sorsnak, hogy itt lehetek és futhatok ebben a csodában. Rég nem volt részem ilyen nagy hóban futni, nagy kár lett volna otthon maradni!
Fantasztikus volt ebben a környezetben minden lépés, a nehézségek ellenére. Sok helyen a nagy hó miatt lehetetlen volt a futás, de mivel egyáltalán nem csúszott, ezért azért lehetett haladni is, ahol tudtam futottam. Egyszer csak máris a Csegezán kilátónál voltunk, ahol természetesen meg kellett állnom egy sztárfotóra!
Volt még egy kicsi a végéig, az órán láttam a track-en, hogy még egy emelkedő van előttem amit jó volna megtolni. Annyira jól éreztem magam még itt is, hogy az emelkedő nagy részét szép tempóban meg is toltam, aztán már csak a célig kellett leszáguldani a nagy hóban! Végigmosolyogtam az egészet….
Nehéz leírni szavakkal az élményt, igazi kikapcsolódás volt ez a nap, teljesen feltöltődtem!
Azt sajnáltam egyedül, hogy vége lett a versenynek, annyira szuper volt minden: a szervezés 5 csillagos, a táv választás is jól sikerült, az érem és a verseny utáni forró zuhany tökéletes befejezése volt ennek a hóban futásnak.
17,3 km 600 m D+, 2:25′
A versenyen készült néhány lesi foto is… 😀
Úgy jöttem haza, hogy azon gondolkodtam be kéne nevezni a Happy New Trail-re, hiszen az éppen a Hármashatár-hegyen lesz amerre azt a bizonyos túrát tervezem….de ez már egy másik történet. 😀
